a legdekadensebb török herceg

Ez a cím minden bizonnyal Alemshahot, II. Bajazid török szultán (1481-1512) egyik fiát illeti meg. Apja kormányzóként küldte Marusába (Nyugat-Törökországba), ahol - anyjának azon próbálkozásai ellenére, hogy jó útra térítse-1503-ban halálra itta magát.

a legnagyobb irodalombarátok

A 16. században élt összes, török szultán, II. Muradtól (1421-51) III. Muradig (1574-95) több kötetnyi költeményt hagyott hátra. A Mogul Birodalom alapítója, Babur, egy jelentős, török nyelven megjelent, önéletrajzi munkát írt, a Babur-namá-t. Ez a mű feltárja humanisztikus világnézetét, és pontos pszichológiai portréját is megrajzolja. Babur dédunokája, a mogul uralkodó, Dzsáhángír, szintén jelentős önéletrajzi munkát állított össze, a Tuzuk-i Jahangiri-t. Ezek a munkák eléggé eltérnek az udvari krónikások általi, hivatalos ábrázolástól.

a legnagyobb szépségverseny

Az 1500-as évek elején III. Vaszilij orosz cár, moszkvai nagyherceg nemesi családok sarjai - 1500 hajadon - közül választott feleséget. Szolomónia mellett döntött, aki a Szaburov bojárok (nemesek) lánya volt.

a legtöbbet nősült király

VIII. Henrik angol király (1491-1547) híres volt sok feleségéről. Először elvette Aragóniai Katalint (Spanyolországból), mégpedig 1509-ben, de elvált tőle 1533-ban; akkor jött Boleyn Anna: 1533-ban házasodtak, 1536-ban lefejeztette; aztán Jane Seymour, akit 1536ban vett el, de egy évvel később meghalt; a német származású Clevei Anna következett, de csak rövid ideig éltek együtt 1540-ben; Howard Katalinnal még 1540-ben egybekeltek, de 1542-ben kivégeztette. Végül Catherine Parr, aki hatodik felesége volt, és 1543-ban ment hozzá, túlélte őt. A német festő, ifjabb Hans Holbein (1497-1543) azért festette meg Clevei Anna portréját, hogy Vlll. Henrik angol királynak, jövendő férjének bemutathassák. Henrik beleegyezett a házasságba, de amikor találkoztak, azt mondta, hogy a portré túlságosan is hízelgő volt, és nem kívánja feleségül venni ezt a "flandriai kancát". A házasság csupán pár hónapig tartott.

a leggazdagabb afrikai király

1324-ben, Mansa Musa, Mali császára, egy mekkai zarándoklat alkalmával érkezett Egyiptomba. Száz tevével kereste fel Kairót, melyek mindegyike 111 kg-nyi aranyat cipelt. 500 rabszolga járt előttük, mindegyik egy 1,8 kg-os aranybotot vitt. Annyi aranyat hozott forgalomba Egyiptomban, hogy komoly inflációt idézett elő. Egy 1375-ben kelt, majorcai térkép úgy emlegeti, mint "minden föld leggazdagabb és legnemesebb királyát". Még a 16. század táján is feljegyezték az Afrikáról készített Európa-térképeken mesés gazdagságának legendáját

a legkevesebbszer házasodott uralkodó

1450 után, a török szultánok szinte sosem házasodtak. A hölgyek, akik megosztották velük ágyukat és gyereket szültek nekik, rendszerint rabszolgának számítottak. Így hát a legtöbb török hercegnek és hercegnőnek az anyja rabszolga volt, és habár atyjuknak ugyanaz a személy számított - a szultán -, rendszerint más volt a szülőanyjuk. Fenséges Szulejmán azonban feleségül vette kedvenc ágyasát, Hurrem szultánát. A nő gondoskodott róla, hogy kedvenc fia, Szelim - akit csak Részegesként emlegettek - kövesse atyját a trónon 1566-ban.

a legnagyobb váltságdíj

1531-ben, Francisco Pizarro, a spanyol kisnemesség egyik tagja, kb. 100 gyalogos katonával és 62 lovassal elindult, hogy megtámadja a hatalmas, inka birodalmat. Pizzaro kis csapata Cajamarcánál 30.000 katonával nézett farkasszemet. Élükön a császár, Atahualpa állt. Pizzaro egy vakmerő lépéssel elfogta a császárt. "Azzal, hogy markunkban tartjuk ezt az embert, az egész birodalom nyugodt" jelentette. Atahualpa elrendelte riválisának titokban történő eltávolítását, és óriási váltságdíjat kínált fel saját szabadságáért. Amikor kifizették, egyedül aranytárgyakból 11.000 kg-nyit olvasztottak be. A fennmaradó mennyiségek egyötöde a spanyol királyságba került, és még mindig maradt elég, hogy minden egyes lovas 41 kg-nyi aranyat meg 82 kg-nyi ezüstöt cipeljen. Amikor a váltságdíjat kifizették érte, Atahualpát kivégezték.

Egy híres mondás elő alkalmazása

Először 1461-ben alkalmazták a királyi hírnökök a szólást: Le Roi est mort, vive le Roi (meghalt a király éljen a király), hogy közhírré tegyék VII. Károly francia király halálát, egyben pedig XI. Lajos, utódja trónralépését. Nemesek Baldassare Castiglione (1478-1528) könyvében, az Udvaronc-ban nagy figyelmet fordított a ruházat és a taglejtés fontosságának. Igazán azonban a morális értékekkel törődött. "Az ilyen személy célja hercegét szolgálni ... és az, hogy mindenképpen megpróbálja rávenni, népe javát szolgálja." Evégett az udvaroncnak "szorgalmaznia kell, hogy jószándékú legyen..."

a legtöbb nemesi rangra emelés

Angliában 1296-ban emelték örökölhető nemesi rangra a legtöbb személyt, szám szerint 54-et.

a legrégebbi rendek

Az a rend, mely eredetét a legmesszebb tudja visszavezetni, a (Nagy) Szent Vazul által, Kr. utáni 4. században alapított, jeruzsálemi Szent Lázár katonai és lovagrend. Kr. u. 809-ben alakult valószínűleg a Bogáncs Legősibb Rendje, viszont kétséges az eredete. A skóciai Szent János rendet, melyet 1124-ben alapítottak, a 16. században betiltották. A hercegi lovagrendek eredője a III. Edward király által 1348 körül alapított Legnemesebb Térdszalagrend. 1459-ból való a portugál Torony és Kard rendje, 1470-ből az ausztriai Szent György rend, 1525-ből a svédországi és norvégiai Kard rendje. Spanyolországban és Ausztriában még 1429-ból származik az Aranygyapjas Rend

az első Címerügyi Testület

1483-ban alakult meg, III. Richard király bábáskodásával az angol Címerügyi Testület. Az egy adott család által viselhető címerekről döntöttek. Maga a testület az angol udvari főceremóniamesterből, a címerkirályból, heroldokból és hírnökökből (fiatalabb, heraldikai tisztségviselőkből) állott. (A heroldok testülete ma is nyilvántartja a nemesi születésűek hiteles családfáját, és címert adományoz a Lordok Házának új tagjai számára.)

a legelőkelőbb nemesek a nemesek között

Velence uralkodó familiái Európa legkiemelkedőbb uralkodó csoportjához tartoztak. Nem fogadtak be senkit maguk közé 1381 óta. 1550 után még egy évszázadon át kirekesztették az újakat.

az ideális nemesek

1518 körül fejezte be egy itáliai arisztokrata, Baldassare Castiglione, könyvét. Csak halála után, 1528-ban publikálták az Il Cortegiano-t (Az udvari ember könyve). Az ideális udvaroncot írja le, valamint a tökéletes udvarhölgyet. Ideális körülmények között nemesi születésűnek kell lennie, modorában kecsesnek és ezenkívül erényesnek is. Kellőképpen tanult legyen, vagyis legyen járatos a táncban, költészetben és zenében csakúgy, mint a háború művészetében. Latinul és görögül meg az anyanyelvén társalogni is kell tudnia.