a legvallásosabb és a legvonakodóbb karrier

Kortársai számára Girolamo Savonarola (1452-98) dominikánus barát politikai karrierje volt az 1490-es években a legjelentősebb. 1489-ben azért hívták meg Firenzébe, hogy segítsen emelni a vallási élet színvonalát. Szenvedélyes prédikációi erkölcsi irányvonalat kínáltak. Lorenzo de'Medici 1492-ben bekövetkezett halála, valamint utódjának, Pierónak, az alkalmatlansága egyaránt hozzájárult, hogy Savonarola a politikai figyelem központjába került. 1494 telén a kormány Savonarolától kért tanácsot: hogyan lehetne megreformálni az alkotmányt anélkül, hogy az tettlegességet váltana ki. A rákövetkező négy évben sokan úgy tekintettek rá, mint Firenze tényleges urára - amit folyamatosan tagadott. 1498-ban azonban Firenzének egyességre kellett jutnia a Borgia-párti pápai hatalommal, amit Savonarola ismételten elitélt. Ezért aztán befolyása zavaró tényező lett: rossz hírbe keverték, a pápa elleni támadásaiért kiátkozták, megkínozták, felakasztották és elégették mint eretneket Firenze főterén.

a legnagyobb becsben tartott száműzött

 Az 1490-es évek híres száműzöttje - akinek vendégül látásáért az uralkodók versengtek - Dzsem herceg volt, II. Mohamed szultán fia. Miután a török trónért való versenyben testvére, Bajazid legyőzte, 1482-ben Rodoszra menekült. Ott tartóztatták le a Szent János keresztény lovagrend lovagjai, akik évente 45.000 dukátot zsaroltak ki Bajazidtól. 1492-ben Dzsem annyira kényelmetlen lett már, hogy testvére beleegyezett, fizet VI. Sándor pápának 150.000 dukátot, hogy az őrizetben tartsa riválisát. A muzulmán herceg kedvenc lett a pápai udvarban. Néhány fiatalabb udvaronc még az öltözködését is utánozta. 1494-ben vitték el a franciák Rómából. Dzsem a rákövetkező év elején meghalt, valószínűleg maláriától, de - legalábbis így hitték kortársai - a Borgiák lassan ható mérge végzett vele.