a legkevésbé sem taktikus herceg

Ludovico Sforza - bár csak negyedik fia volt a milánói hercegnek - 1480-ban félreállította unokaöccsét, Giangaleazzót, és megszerezte a hercegség irányítását. Udvara, ahol szívesen látták Leonardo da Vinát és Bramantét egyaránt, egyike volt az akkori Európa legkáprázatosabb udvarainak. Viszont az 1490-es évek elejére, Ludovico viselkedése felkeltette más, itáliai uralkodók gyanakvását: 1494-ben felkérte a franciákat, hogy az ő védelme érdekében rohanják le Itáliát, majd megijedt sikerüktől, ezért hát ellenük fordult. Amikor a franciák 1499-ben megtámadták, alattvalóinak nagy része nem volt hajlandó fegyvert fogni érte. Amikor 1500-ban visszatéréssel próbálkozott, svájci zsoldosai is pácban hagyták. Ludovico Franciaországban a loches-i kastélyban élte utolsó napjait. Celláját a padlótól a mennyezetig a következő felirattal díszíttette: J'ay tout perdu (Mindent elveszítettem).

az első, főfoglalkozású követek

Az 1450-es évektől kezdve, az itáliai városok, Firenze és Milánó állandó képviselőket helyeztek el egymás udvarában. A rá következő században, Európa-szerte elterjedt a főfoglalkozású diplomaták alkalmazása. A latin volt a diplomácia nyelve, de már 1508-ban használni kezdték a franciát bizonyos diplomácia okmányok