a legkevésbé sem taktikus herceg

Ludovico Sforza - bár csak negyedik fia volt a milánói hercegnek - 1480-ban félreállította unokaöccsét, Giangaleazzót, és megszerezte a hercegség irányítását. Udvara, ahol szívesen látták Leonardo da Vinát és Bramantét egyaránt, egyike volt az akkori Európa legkáprázatosabb udvarainak. Viszont az 1490-es évek elejére, Ludovico viselkedése felkeltette más, itáliai uralkodók gyanakvását: 1494-ben felkérte a franciákat, hogy az ő védelme érdekében rohanják le Itáliát, majd megijedt sikerüktől, ezért hát ellenük fordult. Amikor a franciák 1499-ben megtámadták, alattvalóinak nagy része nem volt hajlandó fegyvert fogni érte. Amikor 1500-ban visszatéréssel próbálkozott, svájci zsoldosai is pácban hagyták. Ludovico Franciaországban a loches-i kastélyban élte utolsó napjait. Celláját a padlótól a mennyezetig a következő felirattal díszíttette: J'ay tout perdu (Mindent elveszítettem).

a leggonoszabb nemesek

Sokféle szájhagyomány őrzi azoknak a nagyhatalmúaknak a legendáit, akik terrorizálták szomszédaikat. Európában az arisztokrata Kékszakáll formáját öltötték, aki egy egész sor, gyermek korú menyasszonyát gyilkolta meg. A másik pedig Drakula gróf, az emberi vámpír. Mindkettő eredetét a 15. századi nemesekkel lehet azonosítani. 1440-ben végezték ki Gilles de Lavalt, Seigneur de Retzet (vagy de Raist) a franciaországi Nantes-ban, amiért emberáldozatokat hajtott végre az ördög kedvéért, és szexuális perverziókban lelte örömét. Bevallotta, hogy több mint 100 gyermeket elrabolt és megölt. Úgy hiszik, hogy az eredeti Kékszakáll Bretagne-ban élhetett, ahol kastélya és nagy birtokai voltak.