a legcsúnyább és legkegyetlenebb király

IV. Edward öccse, Richard, kivívta magának Európa történelmének a legcsúnyább és legkegyetlenebb királya címet. John Rouse, a történész, azzal vádolta meg, hogy meggyilkolta unokaöccseit - a "Towerbe zárt hercegeket". Azt írta róla, hogy "fogakkal és vállig érő, fekete hajjal jött a világra, miután két évig tartózkodott anyja méhében". Richard (aki 1483-ban III. Richard-ként került a trónra) volt az utolsó angol király, aki csatamezőn halt meg, méghozzá 1485-ben, Bosworth Fieldnél.

A legtragikusabb sorsú királyné

Anjou Margit (1429-82) 1445-ben ment férjhez VI. Henrik angol királyhoz. Ez a lépés része volt a Százéves Háború során a békekötés érdekében tett, mindazonáltal hiábavaló cselekedeteknek. Margit 1455-re a Lancaster-pártiak tényleges vezetője lett egy olyan küzdelemben, amely nemsokára háborúvá fajult. 1451-ben úgy tűnt, közel áll a sikerhez, miután legyőzte Wakefieldnél a York-pártiakat, és megölte Richardot. Négy hónappal később viszont Towtonnál őt is megverték. Arra kényszerítették, hogy Skóciába, majd Franciaországba meneküljön. Tíz év múlva tért vissza, amikor egy újabb próbálkozás során IV Edwardot akarta letaszítani a trónról. Ismét megverték Tewksburynél (1471 májusában), fiát, Edwardot a csatamezőn érte a halál, férjét, Henriket pedig röviddel utána meggyilkolták a Towerban. Csupán 15 éves volt, amikor Angliába érkezett és még csak 41, mikor elhagyta. Margit nagy tiszteletben állt Angliában és Európa-szerte.

A legjámborabb, legsikeresebb és legbigottabb

Kasztíliai Izabella 1468-tól fogva - 17 éves volt - harcolt féltestvérével, Henrikkel a trónért. 1478-ban alapította meg a spanyol inkvizíciót. Miután 1479-ben győzelmet aratott belső ellenségei fölött, 1482-ben Granada, a muzulmánok Spanyolországban fennmaradt utolsó fellegvára ellen fordult, sikerrel. Ugyanebben az évben támogatta Kolumbusz Indiába irányuló utazását, valamint elrendelte, hogy a zsidó közösség vagy térjen át; vagy hagyja el Spanyolországot. Izabella, 1504-ben bekövetkezett haláláig bizony felülmúlta bármely, akkori európai uralkodó eredményeit.

a legvallásosabb és a legvonakodóbb karrier

Kortársai számára Girolamo Savonarola (1452-98) dominikánus barát politikai karrierje volt az 1490-es években a legjelentősebb. 1489-ben azért hívták meg Firenzébe, hogy segítsen emelni a vallási élet színvonalát. Szenvedélyes prédikációi erkölcsi irányvonalat kínáltak. Lorenzo de'Medici 1492-ben bekövetkezett halála, valamint utódjának, Pierónak, az alkalmatlansága egyaránt hozzájárult, hogy Savonarola a politikai figyelem központjába került. 1494 telén a kormány Savonarolától kért tanácsot: hogyan lehetne megreformálni az alkotmányt anélkül, hogy az tettlegességet váltana ki. A rákövetkező négy évben sokan úgy tekintettek rá, mint Firenze tényleges urára - amit folyamatosan tagadott. 1498-ban azonban Firenzének egyességre kellett jutnia a Borgia-párti pápai hatalommal, amit Savonarola ismételten elitélt. Ezért aztán befolyása zavaró tényező lett: rossz hírbe keverték, a pápa elleni támadásaiért kiátkozták, megkínozták, felakasztották és elégették mint eretneket Firenze főterén.

a legfortélyosabb király

XI. Lajos francia uralkodót (1461-83) úgy jellemezte egy kortársa, mint "az általam ismert legügyesebb személyt, aki ki tudja magát vágni minden helyzetből". 1465-ben az ellene lázadó nemesek szövetségével szemben alulmaradt. Megosztotta és semlegesítette hát ellenfeleit azzal, hogy engedményeket adott vezéreiknek: 1468-ban elfogta őt Burgundia hercege, erre csatlakozott a hercegnek Liége elleni hadjáratához, ugyanakkor az említett város lázadását saját ügynökei idézték elő; 1475-ben Angliának és Burgundiának ugyanazzal a koaliciójával került szembe, mely lehetővé tette V Henrik számára, hogy 1420-ban meghódíthassa Franciaországot. IV Edwardot komoly összeggel megvesztegette, és azzal dicsekedett, hogy "ingyen osztogatott itallal, meg egy jó vacsorával ki tudta szorítani az angolokat Franciaországból". Miután túlélte a vele 1465-ben szembe került lázadók java részét, vagy túljárt az eszükön, majdhogynem megduplázta a francia sereget, és nagymértékben megerősödött, monarchikus államot hagyott fiára, VIII. Károlyra.

a legkegyetlenebb uralkodók

A félig-meddig mitikus személy, Drakula két történelmi személynek, III. és IV. Vladiszlávnak a keveréke. Mindketten Wallachia hercegei voltak a mai Románia területén. Az első, akit kortársai "Dracul"-ként, vagyis ördögként emlegettek, valós szerepet játszott (egészen 1446-ban bekövetkezett haláláig) abban, hogy megpróbáljanak ellenállni a török hódításnak Kelet-Európában. IV Vladot csak úgy ismerték, mint "a karóbahúzó"-t, miután nagyon szerette ezt a kivégzési módszert. Hatéves rémuralma (1456-62) során állítólag több, mint 20.000 kivégzést rendelt el. Azt mondták, tirgovistei palotáját 10 km-es sövény vette körül. Az előtt sorakoztatták fel karóba húzott áldozatait. Az a hír járta, hogy palotájának közelében egy liget minden fájának minden ágán egy holttest lóg kiakasztva, és bárkit, aki megpróbálkozna valamelyiknek az eltávolításával, rögtön felakasztanak ugyanoda. Ellenségei még azt is kijelentették, hogy áldozatainak húsát meg vérét fogyasztja. Minden bizonnyal a Vladdal (a karóhahózóval) kapcsolatos szájhagyomány lehetett az alapja a képzeletbeli Drakula grófnak. Vladot 1462-ben taszították le trónjáról. A rákövetkező télen karóba húzatta a török szultán, II. (Hódító) Mohamed követeit, akik azért keresték fel, hogy beszedjék tőle az esedékes sarcot. Átkelt a Dunán, és vagy megölte a folyótól délre, Mohamed szultán területén élő parasztokat, vagy levágatta a fülüket, az orrukat. Válaszul a szultán sereget küldött rá, és ezzel arra kényszerítette, hogy Magyarországra meneküljön.

a legelszigeteltebb uralkodók

Kína Ming-korabeli császárai (1368-1644) "a mennyország fiai" egyetemleges szuverenitást nyilvánítottak ki. Peking császári város óriási, fallal körülvett palotájában pompás körülmények között ugyan, de elkülönítve éltek. Körülöttük csak a rendkívül befolyásos, udvari eunuchok voltak.