a legszívósabb politikai túlélő

Abban a korban, amikor az angol államférfiak két lehetőséggel kerültek szembe, a köpönyegforgatással vagy azzal, hogy fejüket veszik, Oxford grófjának (John de Vere-nek) sikerült életben is maradnia, meg függetlenségét is megőriznie. Miután nem egyezett ki IV. Edward Yorkpárti uralmával - aki egyébként az ő atyját és bátyját megölette - vezető szerepet játszott, amikor megpróbálták 1470-ben visszaállítani VI. Henrik hatalmát. Még a Lancaster-pártiak veresége után is egy sor rajtaütést irányított a déli partokon. Végül 1474-ben elfogták a Szent Mihály-hegyen és börtönbe vetették egy Calais környéki kastélyban. 1483-ban, Gloucesteri Richard államcsínye, no meg a bizonytalanság a "Towerban őrzött hercegek" sorsa miatt, egyaránt lehetővé tette de Vere számára a menekülést, csatlakozhatott Tudor Henrikhez. Megtarthatta a főparancsnoki címét a Bosworth Field-i és a Stoke-i ütközetek során.

a leghíresebb gyilkos

Gianandrea Lampugnani, ez a fiatal, milánói nemes, két társával együtt meggyilkolta 1476. december 26-án a gyűlölt herceget, Galeazzo Maria Sforzát. A polgári szabadság klasszikus ideáiban már megmártózott összeesküvők a misére mentek, hogy cselekedetüknek keresztényi védelmet biztosítsanak: Lampugnani társait megölte a hercegi testőrség, ő viszont túlélte a merényletet. Ezzel aztán rendkívül jó lehetőséget biztosított kínzói számára.

a leggonoszabb nemesek

Sokféle szájhagyomány őrzi azoknak a nagyhatalmúaknak a legendáit, akik terrorizálták szomszédaikat. Európában az arisztokrata Kékszakáll formáját öltötték, aki egy egész sor, gyermek korú menyasszonyát gyilkolta meg. A másik pedig Drakula gróf, az emberi vámpír. Mindkettő eredetét a 15. századi nemesekkel lehet azonosítani. 1440-ben végezték ki Gilles de Lavalt, Seigneur de Retzet (vagy de Raist) a franciaországi Nantes-ban, amiért emberáldozatokat hajtott végre az ördög kedvéért, és szexuális perverziókban lelte örömét. Bevallotta, hogy több mint 100 gyermeket elrabolt és megölt. Úgy hiszik, hogy az eredeti Kékszakáll Bretagne-ban élhetett, ahol kastélya és nagy birtokai voltak.

a legnagyobb becsben tartott száműzött

 Az 1490-es évek híres száműzöttje - akinek vendégül látásáért az uralkodók versengtek - Dzsem herceg volt, II. Mohamed szultán fia. Miután a török trónért való versenyben testvére, Bajazid legyőzte, 1482-ben Rodoszra menekült. Ott tartóztatták le a Szent János keresztény lovagrend lovagjai, akik évente 45.000 dukátot zsaroltak ki Bajazidtól. 1492-ben Dzsem annyira kényelmetlen lett már, hogy testvére beleegyezett, fizet VI. Sándor pápának 150.000 dukátot, hogy az őrizetben tartsa riválisát. A muzulmán herceg kedvenc lett a pápai udvarban. Néhány fiatalabb udvaronc még az öltözködését is utánozta. 1494-ben vitték el a franciák Rómából. Dzsem a rákövetkező év elején meghalt, valószínűleg maláriától, de - legalábbis így hitték kortársai - a Borgiák lassan ható mérge végzett vele.

a legszerencsétlenebb pasa

1516-ban a török szultán, I. (Vad) Szelim, legyőzte Szíriában az egyiptomi szultán seregét, elfoglalta Szíriát, Palesztinát, Egyiptom felé vette útját. Husszein pasa, a vezír, ellenezte a dolgot. Közölte a szultánnal, hogy a hadsereg nem tudna átvonulni a víztelen Sinai sivatagon. A szultán erre a tanácsra úgy válaszolt, hogy levágatta a vezír fejét. A török sereg minden nehézség nélkül átkelt a sivatagon, és 1517 januárjában Kairó mellett le is győzte az egyiptomiak seregét.

a legbotrányosabb nemes

1541-ben (Fenséges) Szulejmán szultán főminisztere, más néven nagyvezíre, Lufti pasa kegyvesztett lett. Előzőleg elvette a szultán egyik lánytestvérét, de kiadták az útját, mert veszekedett nejével. A róla keringő törté net szerint a felesége elvesztette a türel mét, mivel férje nem volt hajlandó visszavonni a parancsát, miszerint egy prostituáltat lábánál fogva akasszanak fel és vágjanak kettőbe. A történet külön böző változatait még egy évszázaddal később is mesélték mindenütt. Lufti pasa pedig kijelentette, hogy nem bocsátották el hivatalából, hanem önként vonult vissza annak érdekében, hogy távolabb kerülhessen a női fortélyoktól

a legvitatottabb, politikai emlékiratok

Károly, Burgundia hercege tanácsadójaként kezdte karrierjét, Philippe de Commynes. 1472-ben elhagyta, mert lefizették, XI. Lajos francia király udvarához hívták. Hosszú politikai karrierje során a 15. század végi Európa vezető személyiségei közül személyesen ismert és megfigyelhetett sokat: IV Edwardot, III. Richardot és VII. Henriket Anglia uralkodóinak sorából, XI. Lajost valamint VIII. Károlyt, francia királyokat, (Szeles) Károlyt, Burgundia hercegét, a firenzei Lorenzo de' Medicit és I. Miksa császárt is. Kegyvesztett lett, és be is börtönözték 1487 ben. Ekkor kezdte emlékiratai megírását, mely elsődleges forrása a 15. század végi történelmi adatoknak. Annyira személyes, hogy a történészek még mindig nem értenek egyet értékét tekintve.