az ideális nemesek

1518 körül fejezte be egy itáliai arisztokrata, Baldassare Castiglione, könyvét. Csak halála után, 1528-ban publikálták az Il Cortegiano-t (Az udvari ember könyve). Az ideális udvaroncot írja le, valamint a tökéletes udvarhölgyet. Ideális körülmények között nemesi születésűnek kell lennie, modorában kecsesnek és ezenkívül erényesnek is. Kellőképpen tanult legyen, vagyis legyen járatos a táncban, költészetben és zenében csakúgy, mint a háború művészetében. Latinul és görögül meg az anyanyelvén társalogni is kell tudnia.

a legbotrányosabb szerelmi viszony a családban

V János, a Dél-Franciaországban található Armagnac grófja, szinte mániákusan szerette nővérét, Izabellát, akitől három gyermeke is született. Megpróbálta rávenni V. Miklós pápát, hogy engedélyezze házasságukat. Kiközösítették, királyi csapatok üldözték el birtokairól 1455-ben, majd Párizsba idézték. János nemcsak, hogy megmenekült, hanem azzal is megpróbálkozott, hogy lefizessen két pápai tisztviselőt, hogy hamisítsanak neki egy szükséges menlevelet. Bár XI. Lajos király azzal is gyanúsította, hogy angol kémekkel tart kapcsolatot. Végül is sikerült elérnie mind a pápa, mind pedig a király megbocsátását. 1473 elején saját birtokán egy értelmetlen verekedés során vesztette életét.

a legtovább uralkodó sógunok

A sógun címet eredetileg olyan tábornokoknak adományozták, akiket az őshonos lakosság elnyomására küldtek japán periférikus államaiba. Nevük a következő kifejezésből származik: seii tai shogun (szó szerint: "barbárokat leigázó, legfőbb hadvezér"). A második, Ashikagának nevezett, sógunátus 1338-től 1578-ig tartott. Ez idő alatt a legtovább uralkodó sógun Ashikaga Yoshihara volt (1511-50), aki 1522 és 1547 között uralkodott. Ekkortájt, a 16. századi polgárháborúk alatt minden hatalomtól megfosztva, a sógunoknak csak ceremoniális feladataik voltak.

a legszívósabb politikai túlélő

Abban a korban, amikor az angol államférfiak két lehetőséggel kerültek szembe, a köpönyegforgatással vagy azzal, hogy fejüket veszik, Oxford grófjának (John de Vere-nek) sikerült életben is maradnia, meg függetlenségét is megőriznie. Miután nem egyezett ki IV. Edward Yorkpárti uralmával - aki egyébként az ő atyját és bátyját megölette - vezető szerepet játszott, amikor megpróbálták 1470-ben visszaállítani VI. Henrik hatalmát. Még a Lancaster-pártiak veresége után is egy sor rajtaütést irányított a déli partokon. Végül 1474-ben elfogták a Szent Mihály-hegyen és börtönbe vetették egy Calais környéki kastélyban. 1483-ban, Gloucesteri Richard államcsínye, no meg a bizonytalanság a "Towerban őrzött hercegek" sorsa miatt, egyaránt lehetővé tette de Vere számára a menekülést, csatlakozhatott Tudor Henrikhez. Megtarthatta a főparancsnoki címét a Bosworth Field-i és a Stoke-i ütközetek során.

a leghíresebb gyilkos

Gianandrea Lampugnani, ez a fiatal, milánói nemes, két társával együtt meggyilkolta 1476. december 26-án a gyűlölt herceget, Galeazzo Maria Sforzát. A polgári szabadság klasszikus ideáiban már megmártózott összeesküvők a misére mentek, hogy cselekedetüknek keresztényi védelmet biztosítsanak: Lampugnani társait megölte a hercegi testőrség, ő viszont túlélte a merényletet. Ezzel aztán rendkívül jó lehetőséget biztosított kínzói számára.

a leggonoszabb nemesek

Sokféle szájhagyomány őrzi azoknak a nagyhatalmúaknak a legendáit, akik terrorizálták szomszédaikat. Európában az arisztokrata Kékszakáll formáját öltötték, aki egy egész sor, gyermek korú menyasszonyát gyilkolta meg. A másik pedig Drakula gróf, az emberi vámpír. Mindkettő eredetét a 15. századi nemesekkel lehet azonosítani. 1440-ben végezték ki Gilles de Lavalt, Seigneur de Retzet (vagy de Raist) a franciaországi Nantes-ban, amiért emberáldozatokat hajtott végre az ördög kedvéért, és szexuális perverziókban lelte örömét. Bevallotta, hogy több mint 100 gyermeket elrabolt és megölt. Úgy hiszik, hogy az eredeti Kékszakáll Bretagne-ban élhetett, ahol kastélya és nagy birtokai voltak.

a legnagyobb becsben tartott száműzött

 Az 1490-es évek híres száműzöttje - akinek vendégül látásáért az uralkodók versengtek - Dzsem herceg volt, II. Mohamed szultán fia. Miután a török trónért való versenyben testvére, Bajazid legyőzte, 1482-ben Rodoszra menekült. Ott tartóztatták le a Szent János keresztény lovagrend lovagjai, akik évente 45.000 dukátot zsaroltak ki Bajazidtól. 1492-ben Dzsem annyira kényelmetlen lett már, hogy testvére beleegyezett, fizet VI. Sándor pápának 150.000 dukátot, hogy az őrizetben tartsa riválisát. A muzulmán herceg kedvenc lett a pápai udvarban. Néhány fiatalabb udvaronc még az öltözködését is utánozta. 1494-ben vitték el a franciák Rómából. Dzsem a rákövetkező év elején meghalt, valószínűleg maláriától, de - legalábbis így hitték kortársai - a Borgiák lassan ható mérge végzett vele.