a legrégebbi rendek

Az a rend, mely eredetét a legmesszebb tudja visszavezetni, a (Nagy) Szent Vazul által, Kr. utáni 4. században alapított, jeruzsálemi Szent Lázár katonai és lovagrend. Kr. u. 809-ben alakult valószínűleg a Bogáncs Legősibb Rendje, viszont kétséges az eredete. A skóciai Szent János rendet, melyet 1124-ben alapítottak, a 16. században betiltották. A hercegi lovagrendek eredője a III. Edward király által 1348 körül alapított Legnemesebb Térdszalagrend. 1459-ból való a portugál Torony és Kard rendje, 1470-ből az ausztriai Szent György rend, 1525-ből a svédországi és norvégiai Kard rendje. Spanyolországban és Ausztriában még 1429-ból származik az Aranygyapjas Rend

az első Címerügyi Testület

1483-ban alakult meg, III. Richard király bábáskodásával az angol Címerügyi Testület. Az egy adott család által viselhető címerekről döntöttek. Maga a testület az angol udvari főceremóniamesterből, a címerkirályból, heroldokból és hírnökökből (fiatalabb, heraldikai tisztségviselőkből) állott. (A heroldok testülete ma is nyilvántartja a nemesi születésűek hiteles családfáját, és címert adományoz a Lordok Házának új tagjai számára.)

a legelőkelőbb nemesek a nemesek között

Velence uralkodó familiái Európa legkiemelkedőbb uralkodó csoportjához tartoztak. Nem fogadtak be senkit maguk közé 1381 óta. 1550 után még egy évszázadon át kirekesztették az újakat.

az ideális nemesek

1518 körül fejezte be egy itáliai arisztokrata, Baldassare Castiglione, könyvét. Csak halála után, 1528-ban publikálták az Il Cortegiano-t (Az udvari ember könyve). Az ideális udvaroncot írja le, valamint a tökéletes udvarhölgyet. Ideális körülmények között nemesi születésűnek kell lennie, modorában kecsesnek és ezenkívül erényesnek is. Kellőképpen tanult legyen, vagyis legyen járatos a táncban, költészetben és zenében csakúgy, mint a háború művészetében. Latinul és görögül meg az anyanyelvén társalogni is kell tudnia.

a legbotrányosabb szerelmi viszony a családban

V János, a Dél-Franciaországban található Armagnac grófja, szinte mániákusan szerette nővérét, Izabellát, akitől három gyermeke is született. Megpróbálta rávenni V. Miklós pápát, hogy engedélyezze házasságukat. Kiközösítették, királyi csapatok üldözték el birtokairól 1455-ben, majd Párizsba idézték. János nemcsak, hogy megmenekült, hanem azzal is megpróbálkozott, hogy lefizessen két pápai tisztviselőt, hogy hamisítsanak neki egy szükséges menlevelet. Bár XI. Lajos király azzal is gyanúsította, hogy angol kémekkel tart kapcsolatot. Végül is sikerült elérnie mind a pápa, mind pedig a király megbocsátását. 1473 elején saját birtokán egy értelmetlen verekedés során vesztette életét.

a legtovább uralkodó sógunok

A sógun címet eredetileg olyan tábornokoknak adományozták, akiket az őshonos lakosság elnyomására küldtek japán periférikus államaiba. Nevük a következő kifejezésből származik: seii tai shogun (szó szerint: "barbárokat leigázó, legfőbb hadvezér"). A második, Ashikagának nevezett, sógunátus 1338-től 1578-ig tartott. Ez idő alatt a legtovább uralkodó sógun Ashikaga Yoshihara volt (1511-50), aki 1522 és 1547 között uralkodott. Ekkortájt, a 16. századi polgárháborúk alatt minden hatalomtól megfosztva, a sógunoknak csak ceremoniális feladataik voltak.

a legszívósabb politikai túlélő

Abban a korban, amikor az angol államférfiak két lehetőséggel kerültek szembe, a köpönyegforgatással vagy azzal, hogy fejüket veszik, Oxford grófjának (John de Vere-nek) sikerült életben is maradnia, meg függetlenségét is megőriznie. Miután nem egyezett ki IV. Edward Yorkpárti uralmával - aki egyébként az ő atyját és bátyját megölette - vezető szerepet játszott, amikor megpróbálták 1470-ben visszaállítani VI. Henrik hatalmát. Még a Lancaster-pártiak veresége után is egy sor rajtaütést irányított a déli partokon. Végül 1474-ben elfogták a Szent Mihály-hegyen és börtönbe vetették egy Calais környéki kastélyban. 1483-ban, Gloucesteri Richard államcsínye, no meg a bizonytalanság a "Towerban őrzött hercegek" sorsa miatt, egyaránt lehetővé tette de Vere számára a menekülést, csatlakozhatott Tudor Henrikhez. Megtarthatta a főparancsnoki címét a Bosworth Field-i és a Stoke-i ütközetek során.