a leggazdagabb afrikai király

1324-ben, Mansa Musa, Mali császára, egy mekkai zarándoklat alkalmával érkezett Egyiptomba. Száz tevével kereste fel Kairót, melyek mindegyike 111 kg-nyi aranyat cipelt. 500 rabszolga járt előttük, mindegyik egy 1,8 kg-os aranybotot vitt. Annyi aranyat hozott forgalomba Egyiptomban, hogy komoly inflációt idézett elő. Egy 1375-ben kelt, majorcai térkép úgy emlegeti, mint "minden föld leggazdagabb és legnemesebb királyát". Még a 16. század táján is feljegyezték az Afrikáról készített Európa-térképeken mesés gazdagságának legendáját

a legkevesebbszer házasodott uralkodó

1450 után, a török szultánok szinte sosem házasodtak. A hölgyek, akik megosztották velük ágyukat és gyereket szültek nekik, rendszerint rabszolgának számítottak. Így hát a legtöbb török hercegnek és hercegnőnek az anyja rabszolga volt, és habár atyjuknak ugyanaz a személy számított - a szultán -, rendszerint más volt a szülőanyjuk. Fenséges Szulejmán azonban feleségül vette kedvenc ágyasát, Hurrem szultánát. A nő gondoskodott róla, hogy kedvenc fia, Szelim - akit csak Részegesként emlegettek - kövesse atyját a trónon 1566-ban.

a legnagyobb váltságdíj

1531-ben, Francisco Pizarro, a spanyol kisnemesség egyik tagja, kb. 100 gyalogos katonával és 62 lovassal elindult, hogy megtámadja a hatalmas, inka birodalmat. Pizzaro kis csapata Cajamarcánál 30.000 katonával nézett farkasszemet. Élükön a császár, Atahualpa állt. Pizzaro egy vakmerő lépéssel elfogta a császárt. "Azzal, hogy markunkban tartjuk ezt az embert, az egész birodalom nyugodt" jelentette. Atahualpa elrendelte riválisának titokban történő eltávolítását, és óriási váltságdíjat kínált fel saját szabadságáért. Amikor kifizették, egyedül aranytárgyakból 11.000 kg-nyit olvasztottak be. A fennmaradó mennyiségek egyötöde a spanyol királyságba került, és még mindig maradt elég, hogy minden egyes lovas 41 kg-nyi aranyat meg 82 kg-nyi ezüstöt cipeljen. Amikor a váltságdíjat kifizették érte, Atahualpát kivégezték.

Egy híres mondás elő alkalmazása

Először 1461-ben alkalmazták a királyi hírnökök a szólást: Le Roi est mort, vive le Roi (meghalt a király éljen a király), hogy közhírré tegyék VII. Károly francia király halálát, egyben pedig XI. Lajos, utódja trónralépését. Nemesek Baldassare Castiglione (1478-1528) könyvében, az Udvaronc-ban nagy figyelmet fordított a ruházat és a taglejtés fontosságának. Igazán azonban a morális értékekkel törődött. "Az ilyen személy célja hercegét szolgálni ... és az, hogy mindenképpen megpróbálja rávenni, népe javát szolgálja." Evégett az udvaroncnak "szorgalmaznia kell, hogy jószándékú legyen..."

a legtöbb nemesi rangra emelés

Angliában 1296-ban emelték örökölhető nemesi rangra a legtöbb személyt, szám szerint 54-et.

a legrégebbi rendek

Az a rend, mely eredetét a legmesszebb tudja visszavezetni, a (Nagy) Szent Vazul által, Kr. utáni 4. században alapított, jeruzsálemi Szent Lázár katonai és lovagrend. Kr. u. 809-ben alakult valószínűleg a Bogáncs Legősibb Rendje, viszont kétséges az eredete. A skóciai Szent János rendet, melyet 1124-ben alapítottak, a 16. században betiltották. A hercegi lovagrendek eredője a III. Edward király által 1348 körül alapított Legnemesebb Térdszalagrend. 1459-ból való a portugál Torony és Kard rendje, 1470-ből az ausztriai Szent György rend, 1525-ből a svédországi és norvégiai Kard rendje. Spanyolországban és Ausztriában még 1429-ból származik az Aranygyapjas Rend

az első Címerügyi Testület

1483-ban alakult meg, III. Richard király bábáskodásával az angol Címerügyi Testület. Az egy adott család által viselhető címerekről döntöttek. Maga a testület az angol udvari főceremóniamesterből, a címerkirályból, heroldokból és hírnökökből (fiatalabb, heraldikai tisztségviselőkből) állott. (A heroldok testülete ma is nyilvántartja a nemesi születésűek hiteles családfáját, és címert adományoz a Lordok Házának új tagjai számára.)