az első vadászati törvények Angliában

1389-ben egy törvény kimondta, hogy akinek nincs legalább 2 font értékű földje, nem tarthat vadászat céljára kutyát. Egy 1494-ben kelt jogszabály kifejezetten megtiltja az orvvadászatot.

német minőségellenőrzés

Bár a ként jó ideje használták már bor tartósítására és a romlás megelőzésére, az alkalmazandó kén mennyiségét szabályozták. Az első törvény egy Németországban, 1487-ben kelt királyi rendeletben található meg. Ez hozzávetőlegesen 1 g-nyi ként engedélyezett 53 liter borhoz. Mindezt úgy érték el, hogy a ként faforgáccsal együtt elégették a hordókban a feltöltés előtt.

anglia engedélyezési törvénye

VII. Henrik 1495-ben kelt törvénye az egész országra kiterjedően korlátozásokat vezetett be azokra a helyiségekre, ahol szeszesitalt árusítottak. Nem is annyira a részegeskedés miatt, hanem inkább azért, mivel a vendégek hajlamosak voltak rá, hogy kockázzanak, pedig az íjászatot kellett volna gyakorolniuk.

a legrégebbi utcai világítás

Párizs egyike volt az első, európai városoknak, mely megkövetelte polgáraitól, hogy az utcákon világítást helyezzenek el. Egy 1524-ben kelt rendelet arra utasította a párizsiakat, hogy este 9 óra után fáklyát helyezzenek ki, az utcasarkokon pedig később lámpásokat is. Azok a háztulajdonosok voltak felelősek a lámpások kiakasztásáért, akik lakása az utcára nézett.

a születések, házasságok és elhalálozások első nyilvántartásba vétele Angliában

A Thomas Cromwell által 1538-ban intézményesített szabályrendelet megkövetelte, hogy "minden vasárnap, legalább egy egyházi kurátor jelenlétében, a plébánosnak, vikáriusnak vagy segédlelkésznek be kell vezetnie az említett könyvbe az előző hét esküvőinek, keresztelőinek és temetéseinek dátumát és a neveket". Az "említett könyv", mint plébániai anyakönyv vált ismertté, a papok még ma is vezetik.

az első nyilvános közkút

Sir Thomas More (Morus Tamás) humanista tudós, az Utópia szerzője, Angliában a közegészségügy legkiemelkedőb védelmezője volt. Míg ő töltötte be a kanálisok felügyeletével megbízott biztosi tisztet, bábáskodott egy 1532-ben kelt törvény felett, melynek kapcsán sok városban létesítettek közkutakat. Büntetendő cselekménynek minősítette a víz szennyezését. 1518-ban ő vezette be a karantén alkalmazását azoknál a házaknál, ahol pestis fordult elő. Ezeket a házakat becsukták, lepecsételték és megjelölték - a bennlakók igen nagy bosszúságára

a házasságtörés borzalmas büntetése

Az azték Mendieta Codex kijelenti: "Ha egy férfit és egy nőt házasságtörésen kapnak, vagy ennek erős a gyanúja, letartóztatják őket. Ha nem tesznek vallomást, megkínozzák, majd halállal sújtják a tetteseket. Néha úgy ölik meg a vétkeseket, hogy kezüket és lábukat összekötözik, és amikor már a földön fekszenek, fejüket egy hatalmas, kerek kővel szétzúzzák. Másokat tölgyfából készült garrottal fojtanak meg. Előfordul, hogy a férfit megégetik, a nőt felakasztják. Néha mindkettőt felakasztják. A nemeseknek tollat tűznek a hajába, és azután égetik meg őket. Gyakori, hogy a bírák halálra kövezéssel büntetik a tetteseket".